ARS POETIKA, AVAGY MIÉRT SZIMBOLIZMUS?

Mallarmé szerint „csak egy dolog van a szépség… minden egyéb hazugság”. A vers ne nevezzen meg tárgyat, csak célozzon: „nem a dolgot kell festeni, hanem a hatást, amit a dolog kelt.” Meggyőződése, hogy „egy tárgyat megnevezni annyi, mint háromnegyed részét megsemmisíteni a költemény élvezésének, amely a lassan kitalálás öröméből áll: szuggerálni, ez a törekvésünk”

George – Albert Auriel a Merkur de France-ban, 1891. február 9-én, így fogalmazta meg a szimbolista festészet alapelveit. A műalkotás legyen:

• eszmei, minthogy egyedüli eszméje az idea kifejezése
• szimbolista, mivel ezt az ideát a formákkal kell kifejeznie
• szintetikus, mivel ezeket a formákat, jeleket közérthetően kell megfogalmaznia
• szubjektív, mivel a tárgyat, sohasem tekinti tárgynak, hanem úgy, mint az ideának az alany által felfogott jelét
• és ez már következmény, legyen feltétlen dekoratív, hogy mindjobban hatni tudjon.

Miért legyen tehát „neo” a szimbolizmusunk?

Ha felcsapjuk történelemkönyvünket, társadalomtudományaink úgy érzem kudarcot vallottak, a közgazdaság tudománya, csak a világi hatalom sarát temperálgatja, a megújuló filozófiák rendre elfogytak, a képzőművészeteknél a tartalom maga a forma lett! A kortárs zenénk jobbára spekulatív! A vallásokat is sorba próbára teszi az e-világi „praktikus” gondolkodás és a személyiségünk pedig kaméleon természetűvé vált.

– Ugyan miért?

Megérett az idő, hogy alaposan újragondoljuk, hogy mi történt, és főleg most mi történik a globalizált világban az emberi nemmel!

Él e még Kant tézise, miszerint: „A teremtmények minden természeti adottságának az a rendeltetése, hogy egyszer tökéletesen és célszerűen kifejlődjék…” ( IX/1.)
Konzultálhatunk e még „a jóra való eredeti képesség” „visszahelyezéséről” korunkban?
Az agyon ragozott „korszerűség és szakértés!” jó úton járt-e és jár-e még? No és hová lettek egykori ideáink, vagy most csak az ösztöntan lett aktuális?
Költői kérdésem, mi lehet a lélek vágya manapság?
Szókratész szerint a jó mellett, vannak szép cselekedetek is. E szerint, akkor még az etika és az esztétika kézen fogva jártak, tehát erényképzőek voltak!
Az én vágyam, amint már többször említettem, én újból szépművészetet akarok!